Világújdonság: Egy új, magyar fűtési rendszer

Termékfázisba lépett és már rendelhető a magyar gyártónál az utóbbi évek egyik globálisan is páratlan épületgépészeti fejlesztése, amely hazai innováción alapszik. Az EGW Technologies égisze alatt, EnerGoWindow (EGW) márkanéven gyártott fűtőüveg az ablakfelületeket használja hőleadóként, miközben az üveg optikai és más tulajdonságai nem változnak és a keretek anyaga is közömbös.

Az EGW lényege, hogy a hőleadó felület maga az üveg, így a fűteni kívánt épületben nincs szükség más fűtési célú gépészeti berendezésre, vagy a szokásos hőleadó felületekre ‒ radiátorok, becsövezett padló- és falfűtés, fűtőpanelek, fancoil stb. ‒ ismertette az újdonságot a gyártó cég vezetője. Szentesi László hozzátette: hálózati áramon kívül, kizárólagos fűtési megoldásként használva az EGW-nél mindössze a fűtendő alapterület 20-30%-át kitevő üvegfelületre van szükség, ami egy újabb épületben szinte mindig adott.

Bővebben a forrásban: newtechnology.hu

A marslakók köztünk élnek – Dr. Nagy György tanszékvezető egyetemi docens székfoglalója

Magyar cég napelemjárdáját csodálják Hollandiában

A Platio Solar nem igazán ismert cég Magyarországon, pedig akár lehetne is és büszkék is lehetnénk rá. A térburkolati napelemes rendszereket fejlesztő cég mögött ugyanis globálisan mintegy száz befejezett projekt áll már, aktuálisan pedig a hollandiai Groningen lakói járnak a csodájára.
A magyar cég 400 négyzetméteres napelemes útját a közelmúltban az EU „Making City” projektje keretében installálták, a tervek szerint a rendszer évente akár 55 ezer kWh villamos energiát is képes lesz megtermelni. A PV Magazine tudósítása szerint a napelemes gyalogút összesen 2544 darab 35×35 cm méretű napelemből áll, és a termelését a városháza fogja hasznosítani.
„A Platio fotovoltaikus térburkoló kövek kétszeresen fenntarthatóak, mivel nem csak zöld energiát szolgáltatnak, hanem újrahasznosított műanyagból is készülnek, ráadásul a teret kétszer használják: A napelemes burkolt ösvény áramot termel, és az emberek könnyen és biztonságosan járhatnak rajta. Ez egy példa arra, hogyan lehet intelligens és fenntartható módon használni a városi teret” – magyarázta Philip Broeksma, Groningen önkormányzatának energiaügyi tanácsosa...

Bővebben a forrásban...

Barabási Albert-László

Barabási Albert László (Karcfalva, 1967. március 30 -) magyar fizikus, hálózatkutató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Apja Barabási László történész, volt múzeumigazgató. Édesanyja, Katalin magyar szakos tanárnő és gyermekszínházi rendező.

Középiskolai tanulmányait a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumban folytatta. Gimnazistaként szobrász szeretett volna lenni, szobrászatot is tanult, amivel azonban hamar felhagyott. Közben fizikából már diákvetélkedőket nyert, végül fizika szakra jelentkezett. Egyetemi tanulmányait 1986–1989 között a bukaresti egyetem fizika és mérnöki szakán folytatta, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1991-ben ugyancsak fizikából végzett mesterképzést, fraktálelméletből diplomázott. Tudományos fokozatot 1994-ben a bostoni egyetemen szerzett.

Kutatási területe: A komplex hálózatok elméletének területén elért eredményei meghatározóak.
Az ő munkája nyomán vált fontos kutatási területté a skálafüggetlen hálózatok tanulmányozása. Ilyen, kiegyenlítetlen kapcsolat-eloszlású hálózatokat a természettudomány és szociológia legkülönbözőbb területein megfigyelhetünk. A skálafüggetlen hálózatok megjelenését Barabási a preferenciális kapcsolódás jelenségével magyarázta. Egy növekedésben lévő hálózatban akkor beszélünk preferenciális kapcsolódásról, ha egy csúcs kapcsolatgyűjtő képessége a már összegyűjtött kapcsolatainak számával arányosan növekszik. Az általa és tanítványa által kidolgozott modell a Barabási–Albert-modell szócikkben található. Ő és kutatócsoportja a web "átmérőjét" is meghatározta, e szerint átlagosan 19 kattintásra vagyunk a jelenleg fellelhető bármely internetes oldaltól.
Kutatásai a hálózatokról a kommunikációelmélet egyik kedvelt tézisét, a világfalu-elméletet, illetve a hatlépésnyi távolság törvényét is megerősítik.

Forrás: wikipédia

Selényi Pál

Selényi Pál (Adony, 1882. nov. 17. – Budapest 1954. márc. 21.) fizikus, az MTA l. tagja (1948), Kossuth-díjas (1952). Matematika-fizika szakos tanári oklevelét 1907-ben a b
udapesti tudományegyetemen szerezte, ahol Eötvös Loránd tanítványa, majd tanársegédje volt. 1910-ben doktorált, 1912-13-ban állami ösztöndíjjal Berlinben és Göttingenben tanult. A Tanácsköztársaság alatt a tudományos egyesületek és múzeumok direktóriumának tagja lett, az 1918-19. tanév második félévében az egyetemen kísérleti fizikát adott elő. A Tanácsköztársaság bukása után az egyetemről fegyelmi úton eltávolították, 1921 őszétől két évtizeden át volt az Egyesült Izzó kutatója, majd 1939-ben nyugdíjba kényszerült. 1949-ig villamossági vállalati szakértőként működött, 1948-ban a budapesti tudományegyetemen magántanári fokozatot nyert. Mind a klasszikus, mind a műszaki fizika területén jelentős eredményeket ért el, optikai kísérletei a kvantumelmélet egyik alappillérét képezik, eredményeit a szakirodalom számos helyen idézi. A műszaki fizikában munkatársaival együtt az izzólámpák, fotocellák, a fotometria, a színmérések, a katódsugárcsövek és ezek alkalmazásainak terén végzett nagy jelentőségű munkát. Feltalálta a szelenografálást, mely eljárással fény hatására szelénen képeket (fényképeket) lehet létrehozni, utolsó éveiben különösen a szelén egyenirányítókban lejátszódó jelenségek vizsgálatával foglalkozott. Nagyszámú tudományos dolgozata hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelent meg, ez Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1964-ben évenként kiosztásra kerülő Selényi Pál-díjat alapított fiatal fizikusok részére. – Irod. S. P. (Fiz. Szle, 1954. 2. sz.); Gyulai Zoltán: S. P. (Akad. Ért. 1954. 2. sz.); P. S. (Nature, Vol. 173. 1954.)

Források: arcanum.com